A hála meghatározása - ez nem egy enciklopédia bejegyzés
Számtalan meghatározást találhatnánk arra, hogy mi a hála. Azzal kezdtem ezt a bejegyzést, hogy a keresőmotor segítségét kértem és meghatározást akartam keresni a hálára. Arra az eredményre jutottam, hogy ennek semmi értelme. Az egyedi mondandó az egyetlen számomra értékelhető tartalom. A hála általában akkor tör ránk, amikor felfedezzük azt, hogy amilyen helyzetben jelen pillanatban vagyunk, az köszönetet érdemel. Megérdemli azt, hogy áldozzunk néhány percet vagy másodpercet arra, hogy megfogalmazzunk magunkban egy köszönetet valamiért. Ez a saját meghatározásom és szabadon lehet vele vitatkozni, de ami a lényeg:
Nem véletlen, hogy a fentiekben a "tör ránk" kifejezést használtam. A hála általában véletlenül, egy esemény következményeként fogalmazódik meg bennünk. Megpillantunk egy hajléktalant és groteszk módon sokunkban nem a sajnálat, vagy nem csak a sajnálat érzése uralkodik el, hanem a hála is ott motoszkál a fejünkben.
A hála - az elégedettség előfutára
Amit határozottan megtanultam és tapasztaltam eddigi életem során és amit meg szeretnék osztani az a következő: A hála nem csak váratlanul egy esemény, egy kép, egy hang egy élmény hatására kell megfogalmazódjon bennünk. A hálát aktív meditációs gyakorlatként kell alkalmaznunk minden egyes nap.
Amint elsajátítjuk a hála tudatos megfogalmazását egy határozott lépést tettünk annak érdekében, hogy hétköznapjainkat jobban értékeljük, hogy elégedettebbek legyünk. Ez nem feltételezés ez egy határozott állítás és ehhez nincs szükségem a keresőmotorra.
A hála, mint aktív napi gyakorlat
Hálás vagyok, hogy hajnali három órakor, a teraszon, a sólámpám és a laptopom fényénél ezeket a sorokat megoszthatom. Hallom, ahogyan a háttérben a kellemes nyári szél a fák lombjait süvíti és ezen kívül nem hallok mást. Hálás vagyok, mert zavartalanul írhatom ezeket a szavakat. Hálás vagyok mert miután úgy érzem, mindent megosztottam ebben a témában, egy kényelmes ágy vár.
A napomat tekintve, hálás vagyok azért, mert ki tudom fizetni az autóm szervízelési díját, ami a mai (bocsánat tegnapi) nap első óráiban úgy döntött, amíg nem foglalkozom vele, addig ő sem hajlandó kiszolgálni engem. Jut eszembe, hálás vagyok, hogy van egy autóm, ami megkönnyíti az életem.
Nézzük meg a fenti sorokat. Jól nézzük meg. Ha kivonjuk a hálát a képletből, úgy is meg lehet fogalmazni a fentieket, hogy munka után, az éjjeli órákban még nem tudok aludni, mert a gondolataimat próbálom meg leírni, miközben még most is meglehetősen meleg van és nyomasztó csend.
Hovatovább az autóm is elromlott és igazán intenzív problémákat véltek felfedezni ezzel kapcsolatban a szerelők, amelyek nem egy fagylalt árába fognak kerülni. Régi az autó, le kellene már cserélni.
Az utóbbi gondolkodásmódot viszont határozottan elutasítom. Tehát le is zárnám ezeket a sorokat azzal, hogy tanuljunk meg hálát adni, minden nap, tudatosan, azért amink van. Ez hosszú távon mély elégedettséggel fog eltölteni minket és sokkal pozitívabban tudjuk szemlélni a velünk történt apróbb vagy nagyobb kellemetlenségeket.
Ez az első "lecke" amit közösen meg kell tanulnunk. A hála kifejezése tudatos és nem csak spontán módon.
Feladat
A reggeli kávéd mellett vagy este, lefekvés előtt sorold fel azokat a dolgokat magadban, amelyekért igazán hálás vagy. Az egészségedért, a családodért, a barátaidért, az otthonodért, a sikereidért. Sorold fel a legfontosabbakat vagy azokat, amelyek abban az adott pár percben eszedbe jutnak.