Ted Talk: Miért ragaszkodunk annyira a tárgyainkhoz? - TED Talk
Amikor látta, milyen vad dühvel reagálnak a kisbabák, ha valaki elveszi tőlük valamelyik tárgyukat, a gyermekpszichológia atyja, Jean Piaget az emberi természet egyik alapvető jellegzetességére figyelt fel. A birtoklás érzése hihetetlenül hamar kialakul az emberben.
Honnan ez az erős ragaszkodás?
A pszichológia egyik jól ismert jelensége a már meglévő tárgyaink birtoklási vágya, amelynek lényege, hogy amint a magunkénak mondhatunk valamit, többre értékeljük.
Kávésbögre vagy svájci csoki
Egy híres kísérletben. a diákok választhattak egy kávésbögre és egy szelet svájci csoki között, cserébe azért, hogy részt vettek a kutatásban. A diákok fele a bögrét, a fele a csokoládét választotta. Tehát nagyjából hasonló értéket tulajdonítottak mindkettőnek. Más diákok először egy bögrét kaptak, majd váratlanul felajánlották nekik, hogy elcserélhetik a csokira, de csak a diákok 11%-a akart cserélni. A harmadik csoport először csokoládét kapott és a többségük szintén nem akart cserélni. Azaz a diákok szinte mindig többre értékelték azt az ajándékot, amit eredetelieg kaptak.
Ez részben azért van, mert gyorsan alakítunk ki kapcsolatokat az énünk és a magunkénak tekintett tárgyak között. Ez idegsejti szinten is megfigyelhető.
Enyém vagy másé?
Egy kísérletben neurológusok megfigyelték a résztvevők agytevékenységét, miközben különböző tárgyakat helyeztek hol egy "enyém" feliratú, hol pedig egy "Alexé" feliratú kosárba. Amikor aztán a résztvevők megpillantották az új tárgyaikat, agyuk élénkebben működött azon a területen, amely általában akkor mocorog, amikor magunkra gondolunk.
A tárgyainkhoz ragaszkodás másik oka, hogy kiskorunktól fogva sajátságos belső lényeget tulajdonítunk nekik. A pszichológusok bebizonyították ezt nekünk. 3-6 éves gyerekeknek bemesélték, hogy olyan gépet építettek, amely képes tökéletes másolatot készíteni bármilyen tárgyról. Amikor a gyerekek választhattak kedvenc játékuk és az állítólagos másolat között, többségük az eredetihez ragaszkodott. Sok gyerek még a gondolattól is megrémült, hogy egy másolatot vigyen haza.
A tárgyak "mágikus" jelentősége
Később sem növünk ki abból, hogy mágikus jelentőséget tulajdonítsunk a tárgyainknak. Felnőttként is megmarad ez a szokásunk, csak éppen gondolkodásmódunk finomodik. Gondoljuk például arra, mekkora értéket tulajdonítunk tárgyaknak, amelyek korábban hírességek tulajdonában voltak. Mintha csak az emberek azt hitték volna, hogy ezek a tárgyak valamiképpen magukban hordozzák korábbi, híres tulajdonosuk lényegét. Hasonló okok miatt, gyakran nehezen válunk meg a családi örökség darabjaitól, amelyekkel közelebb érezzük magunkat elhunyt szeretteinkhez. Ez a hit még a külső valóságról alkotott képünket is megváltoztatja és hathat a sportteljesítményünkre.
Egy kutatás résztvevőinek azt mondták, hogy a golfütőjük körábban a golfbajnok, Ben Curtisé volt. A kísérlet során ezek az alanyok kb. 1cm-rel nagyobbnak látták a lyukat, mint a szabványos ütőt használó kontrollcsoport tagjai-, és az előbbiek valamivel több labdát juttattak lyukba.
A kultúra szerepe a tárgyak birtoklásában
A birtoklás érzése korán kialakul, de ebben a kultúra is szerepet játszik. Nemrég felfedezték, hogy a Tanzánia északi részén élő hadza törzsre, amely a modern kultúrától elzárva él, nem jellemzőek a tárgyakhoz ragaszkodás tünetei. Ennek oka az lehet, hogy egyenlőségen alapuló társadalomban élnek, amelyben szinte minden közös.
Túlzott méreteket öltő ragaszkodás
A kényszeres gyűjtögetés egyik oka a tárgyaink iránt érzett túlzott felelősségérzet és óvó ösztön. Ezért a kényszeres gyűjtögetők nehezen válnak meg bármitől. Az egyelőre nem világos, miként váétozik majd a tárgyainkhoz fűződő viszonyunk a digitális technológia térhódításával. Sokan jósolták, hogy a kézzelfogható könyvek és hanghordozók kora lejárt, de egyelőre úgy tűnik, ez nem igaz.
Meglehet, mindig is különlegesen boldogító érzés lesz, ha kezünkben tarthatunk valamit, és azt monhatjuk rá: ez az enyém.
Forrás: ed.ted.com
