Az Irénke néni hatás

2019. március 21. 15:07 - Dobován Norbert

A szüleim házában van egy szomszédunk. Nevezzük most Irénkének. Gyakran jár hozzánk, szüleimhez, nagyszüleimhez. Fordítva nehéz lenne. A probléma, hogy Irénke nénihez bejutni nem egyszerű. Nem azért, mert nem enged be, azért mert egy hatalmas háromszobás lakása van, aminek az előterébe sem lehet belépni....

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapizarandok.blog.hu/api/trackback/id/tr3714707188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerolsteiner 2019.03.22. 08:58:07

Messie, ahogy a németek mondják. Beteg. Egyébként meg Irénke néninél főleg Irénke néninek kell jól éreznie magát.

midnightcoder2 2019.03.22. 09:08:31

@Gerolsteiner: Szerintem inkább azok betegek, akik egy steril kórházi szobában érzik jól magukat. Nézem néha az ilyen "letisztult" lakások képét, általában még fehér alapon fehér is minden. Amúgy szerintem ez az alacsony intelligencia jele. Minél butább valaki, annál kevesebb dolgot tud átlátni, ezért törekszik arra, hogy minél kevesebb dolog legyen a cellájában.

Girhes Joe 2019.03.22. 09:14:23

Mondjuk az ún. letisztult, minimalista, modern stílus nekem is olyan, mintha kripta, üzemcsarnok, vagy legjobb esetben is félkész lakás lenne. Nem vagyok egy Irénke néni, én is szeretem, ha van hely, no de nekem egy lakás nem otthonos textilek, képek, épített díszítések, dísztárgyak, csillárok, gömbölyű formák, változatos bútorzat nélkül. A fekete-fehér, szögletes, fém-üveg világban meg lakjanak a robotok.

Persze ízlés dolga, érdekességként én is megnézem az ilyeneket, csak zavar, hogy mintha divatot és korszellemet csináltak volna belőle.

dedoca eder 2019.03.22. 09:44:45

mondjuk segíthetnétek neki azzal, hogy nem adtok még több dolgot a kezébe amit hazavihet. nyilvánvalóan beteg, gyűjtögető. az ilyenekhez szokott végül bemenni a köjál védőruhában, mert valszeg döglött macska is van a kazalnyi szemég alatt.
a minimalista nem jelent kriptát, a tévedések elkerülése érdekében. nem kell mindig végletekben gondolkodni.
midnightcoder2: " Amúgy szerintem ez az alacsony intelligencia jele. " - szerintem az az alacsony intelligencia jele, ha valaki ez alapján ítéli meg más értelmi színvonalát, és nem, a káosz még senkit nem tett zsenivé senkit, ellenben a lusták előszeretettel magyarázzák ezzel a lustaságukat

fiktiv állat 2019.03.22. 11:05:04

@midnightcoder2: Szerintem meg senki nem kíváncsi arra te kit gondolsz betegnek. Ajánlom a bejegyzés utolsó mondatát.

2019.03.22. 11:09:12

@midnightcoder2:
Szerintem meg mindkét véglet beteg. Ahhoz is kell intelligencia, hogy fel tudd mérni, amivel csak áltatod magadat, hogy valamikor kelleni fog, és amúgy jobban jársz ha leselejtezed, vagy épp meg sem veszed.

Egyébként én is rosszul vagyok a steril mintalakásoktól, amiben láthatóan nem is élnek igazából

2019.03.22. 11:10:53

@dedoca eder:
Szerintem meg az, hogy ki mekkora rendet tart a lakásában, egyáltalán nem lustaság függvénye.

2019.03.22. 11:13:41

Ami a minimalizmust illeti:
Azt gondolom ez akkor jó dolog, ha ennek megfelelően teret tud az ember megspórolni. Magyarul mivel nem gyűjtöget kacatokat, ezért nem kell feleslegesen nagy lakás. Az ugyanúgy pazarlás, ha feleslegesen nagy terekkel teli a majdnem üres lakás.

2019.03.22. 11:30:31

Sok a cucca? Forduljon bizalommal lomtalanítójához, kukásához!

midnightcoder2 2019.03.22. 12:05:57

@dedoca eder: A lustaság az, amikor azért üres a lakás, hogy egyszerûbb legyen takarítani.

Amúgy felõlem ki-ki olyan lakásban él amiben jól érzi magát. Viszont az, aki a programok felhasználói felületénél kitalálta a minimalista stílust, lásd windows 8+, szarhatna egy szép testes sünit minden nap, ha lehet akkor farfekvéseset.

darlacko 2019.03.22. 15:57:42

@midnightcoder2: a gyűjtögető, dolgokat halmozó emberekről már megállapították, hogy az alábbi kategóriák egyikébe tartoznak (több rokonom is ilyen gyűjtögető volt, úgy látszik ez genetikai örökség is a családomban, nekem nagyon kell figyelnem, hogy nehogy ilyenné váljak én is, én is nehezem dobok ki dolgokat):

-szenilis öregek, elment az eszük, fel se fogják kit tesznek

-smucig, szarrágó, mindent félretevő spórolós emberek, akik szerint bűn kidobni a használt dolgokat, mert aki így tesz, az vesztegeti a pénzét

-valaha szegénységben, nélkülözésben éltek és azóta minden tárgyat, ami akkor hiánycikk volt, értékesként kezelnek, akkor is, ha azóta az tömegcikk lett (egy férfi rokonom minden csavart, szeget, kerékpárszelepet, fúrószárat, ha talált az utcán felvette, mert az ő fiatalkorában ezek még értékes dolgok voltak, hazavitte és kis gyufásdobozokban rendszerezte őket, rendben volt mind, csak hát ezek a tárgyak ma filléres cikkek)

-döntésképtelen emberek (ez egy ismert pszichológiai tünet): nem tudnak megválni tárgyaktól, mert az egy végleges döntés, nem merik vállalni a kockázatot, hogy később megbánják, hogy kidobták az adott tárgyat
Ők általában amúgy is teszetoszák, határozatlanok, halogatók, krónikus késők, ígérgetők, majd elfelejtők, mindent félbehagyók, megbízhatatlanok, semmit be nem fejezők.

-valójában szegény emberek, a szegénység kultúrájába ragadva, akik attól érzik gazdagabbnak magukat, hogy sok tárgyuk van. Nem fogják fel, hogy ezek a tárgyak szemét kategóriába tartoznak, valójában olcsók, értéktelenek, a valóban gazdag ember megengedheti magának, hogy teret, ingatlant vegyen és abban éljen. A legnagyobb pazarlás egy négyzetméterenként több százezer forintba kerülő ingatlan nagy részét arra vesztegetni, hogy ott lomokat tároljon az ember. Egy hölgy rokonomnak meg is mondtam, hogy számolja ki, hogy az 54 nm-es panellakásából ő valójában hány négyzetméteren él és mennyit foglal el a sok kötegelt újságpapír, egymásba rakott üres tejfölöspohár, bálákba rendezett használt nylonzacskók, ócska könyvek, turkálóból beszerzett ruhák. A tárgyai az értékes ingatlant foglalják, nem fizetnek neki bérleti díjat, csak ott vannak, hasznot nem hajtanak. A lakásában le se lehetett ülni, mert minden bútoron fürtökben lógtak a ruhák, álltak a székeken a könyvek, az asztalon mindenféle giccsek, mütyűrök, bizbaszok. De jók lesznek azok még valamire... Sose lehet tudni... Takarítani alig tudott, mert csak a rengeteg tárgy közt létrehozott kis folyosókat tudta porszívózni, felmosni. Aztán amikor ez a rokonom ellátogatott egy barátnőjéhez, ott látta, hogy alig vannak tárgyak a lakásban, rend van, bármelyik ágyba lehet feküdni, bármelyik fotelbe le lehet ülni. Meg is kérdezte: Zsuzsikám, hogy csinálod, hogy nálad mindig ilyen rend van? Erre mit lehet mondani? Neki nem ment el az esze. Ja, de Zsuzsikának meg volt egy macskája, ami a rokonom szerint egy undorító állat, hogy lehet ilyen állattal egy fedél alatt élni. Tehát a krónikus gyűjtögető is megtalálja más szemében a szálkát, le tudja hurrogni a rendszerető embert, csak mert van egy háziállata, ami szerinte nem normális dolog.

A családomban a gyűjtögetési mánia örökletes. Nekem is voltak ilyen tendenciáim fiatalabb koromban, a külföldre költözés gyógyított ki ebből, amikor mobilisnak kell lenni, akkor tényleg nem engedheti meg magának az ember, hogy felesleges tárgyakhoz ragaszkodjon. Könyvet fizikai formátumban már pont ezért se veszek régen. Kizárólag e-book-okat. Ha meghalok, az én lakásomból ne kelljen tűzoltóknak, hivatásos takarítóknak kihordani a lomokat, hogy a testemhez férjenek.
süti beállítások módosítása