Kérdés, amelyre nem tudsz válaszolni
Pár napja kaptam egy kérdést, amelyre fogalmam sem volt, milyen választ adjak. Főleg azért, mert olyan embertől érkezett, akitől sosem vártam volna. Olyan típusú ember ő, aki nem kérdez, hanem akitől kérdeznek. Éppen ezért, nem éreztem jogosultnak magam arra, hogy válaszoljak, főleg azért, mert nem is volt épkézláb válaszom, csak semmitmondó kliséket tudtam volna előkaparni. Helyette mélyebben beleástam magam a témába és ezen a bejegyzésen keresztül válaszolok.
A kérdés:
Mi van akkor, amikor valaki teljesen elveszti a motivációt? Amikor éveken, sőt évtizedeken keresztül profin teljesít a szakmájában, majd egy ponton úgy érzi: ez most semmit sem ér. Semmije sincs és annyi motiváció sem lakozik már benne, hogy bármi értelmeset alkosson.
Mondhatnánk, hogy ez a depresszió egyik jele, de annak ellenére, hogy nem vagyok szakmabeli, annyit kapizsgálok, hogy ez nem ennyire egyszerű. Néhány napja pedig rátaláltam erre a rövid történetre "Marc and Angel Life Hack" blogján, akik szintén azért írták ezt a bejegyzést, mert valaki megkereste őket egy hasonló problémával.
Íme a történet...
Volt egyszer egy hatvanas éveiben járó nő, aki ráeszmélt arra, hogy egész életét egyetlen aprócska poros városban töltötte. Évtizedeken keresztül álmodozott arról, hogy utazni fog, új városokat és országokat fog körbejárni, mégis soha, egyetlen lépést sem tett annak érdekében, hogy ezen célját megvalósítsa.
Végül, a 65-ik születésnapján elhatározta, hogy nem vár tovább. Minden tulajdonától megvált, kivéve pár alapvető dolgot, amelyet bepakolt egy hátizsákba, és megkezdte élete utazását. Az első pár nap csodálatos volt, úgy érezte, végre úgy él, ahogyan mindig is akart.
Pár héttel később azonban, a folyamatos utazásnak és a korához párosuló elkerülhetetlen fáradtságnak köszönhetően nem látott már mindent annyira jónak, mint az első pár napban. A lába minden lépésnél egyre jobban és jobban fájt, amivel egyben hangulata is drasztikusan lefelé vette az irányt. Hiányzott neki az otthona adta kényelem.
Egy pontban megállt, levette a hátizsákját és teljes erővel a földhöz vágta, majd leült mellé és zokogni kezdett. Egy izgalmas és boldogsággal teli út elé nézett, ami most nem vezet máshova, csak a fáradtság, unalom és a boldogtalanság irányába. "Semmim sincs!' "Semmim sem maradt" - kiabálta torkaszakadtából.
Teljesen véletlenül, néhány méterrel odébb, a közeli falu bölcse pihent egy fenyőfa árnyékában. A nő kiabálását tisztán és érthetően hallotta és úgy érezte, feladata, hogy segítsen. Felpattant a fa árnyékából, majd hirtelen megragadta az idős nő hátizsákját és berohant vele az erdőbe. Megrökönyödve és hitetlenül, az idős hölgy még keservesebben kezdett zokogni.
"Abban a táskában volt mindenem. Semmim sem maradt ebben az életben".
Tíz perc, olyan zokogás után, ami minden gátat felszakít, a nő kicsit összeszedte magát, majd lassan újra útnak indult. Eközben a bölcs, keresztülvágva az erdőn, az út közepére tette a hátizsákot, mindössze pár száz méterrel a szomorú zarándok előtt.
Amikor a nő könnyes szemeivel megpillantotta a hátizsákot, nem hitt a saját szemének. - Mindent, amit elveszettnek hitt, megvolt. Éppen az orra előtt. Csak mosolygott, fülig érő szájjal. "Annyira örülök! Legalább mostmár mindenem megvan, hogy tovább folytathassam az utat!"
Mindenkinek van egy hátizsákja
Emlékezz arra, hogy utad során ebben az életben, sok-sok holtponttal fogsz szembesülni. Amikor úgy érzed szakmádban nincs már hová fejlődni, vagy nincs értelme. Amikor személyes problémáid olyan gyötrelmesnek tűnnek, hogy biztos vagy abban, hogy senki és semmi nem tud lelket önteni beléd.
Azonban úgy, ahogyan az öreg hölgy belebotlott a bölcsbe aki ideiglenesen megfosztotta utolsó reményétől, melletted is ott van egy hátizsák. Amit magától értetődőnek tartasz, mindaddig, amíg valaki vagy valami meg nem foszt tőle.
Ez a hátizsák sokminden lehet. Egy barát, egy email vagy egy üzenet. Egy inspiráló blog vagy könyv, amely ad egy másik nézőpontot, ami segít kilendülni ebből a holtpontból. Ahhoz, hogy újra felálj és megkönnyebbülten, boldogan, a legszükségesebb dolgokkal, tovább folytathasd utadat.
..., remélem látod azt a hátizsákot, újból a válladra veszed és elindulsz.