Hogyan lehet jobb az életed, kevesebbel?

A pillanat, amikor rájössz, hogy elméletileg minimalistának hívod magad, mégis a balkonodon 4 darab felni éktelenkiedik, amelyek nem is jók a te autódra. Felbecsülhetetlen? Dehogyis! Felbecsülhető. Méghozzá elég szép összeghez jutok, ha sikerül megszabadulni tőlük. 

Az időpazarlás a legnagyobb pazarlás, mert az elvesztett idő soha sem kerül meg, és a mit elég időnek nevezünk, az mindig igen rövidnek bizonyul.

-Benjamin Franklin

Akárhogy nézzük, kevés értékesebb dolog van az időnél. Pénzzel nem megvásárolható, nem visszafordítható, egyenes vonalban renduletlenül halad. Mégis, ha megvizsgálod a napodat, biztos vagyok benne, hogy számos olyan vakfoltot találsz majd, amelynek semmi értelme. Komplett időpazarlás és talán nap mint nap csinálod. Én (sajnos) csak nemrégiben jöttem rá erre. 

Várni valakire - sok kicsi sokra megy

Heti öt alkalommal járok edzeni. Már rég nem egy bizonyos cél elérése miatt emelek súlyokat, sokkal inkább az életem része lett. A lényeg azonban most nem ezen van. Edzőtársakkal együtt járunk edzeni, hárman-négyen és egyik barátom minden edzésnapon értünk jött. "Összeszedett minket", aztán irány a terem. Ő az a típus, aki szereti az autóját, szeret vezetni és élvezi, ha szívességet tehet, és igencsak fel van háborodva, ha visszautasítjuk a szívességét. Végülis költsékhatékonyabb, praktikusabb, zöldebb, megminden. Parkolóhelynek is mindig hiányában vagyunk, szóval minden szempontból nyerő ötlet. 

Van azonban egy bökkenő. 

Minden egyes edzésnapon, volt egy plusz-mínusz 10 perc késése. Mivel meg volt beszélve az időpont (pl. 7 óra) a kiszemelt időpontra összeszedtem az edzőtáska tartalmát, felöltöztem, majd vártam. És vártam. Aztán 5-10-15 perc üldögélés után csörren a telefon, "ittvagyok,menjünk". Oké. Ez az átlag 10 perc, valahogy mindig irgalmatlanul nehezen telt el. Már vártam az edzést, de cipővel a lábamon, már nem járkáltam a lakásban, levenni macera, ha megérkeznek a srácok várni fognak, stb. Így tehát heti 5 alkalommal 10 percig bambán ültem, lesve a telefonomat, végigpörgetve néhányszor a fészbuk hírfolyamot, egyben izgatottan és unottan (igen, nem kell meglepődni - abba a kategóriába tartozom aki élvezi a kemény edzéseket).

Ha szólsz, te vagy a paraszt

Ha 5-10 perc késésért megjegyzést teszek, akkor nyilván hülyén jön ki, hogy jönnek is értem és fel is vagyok hábordva néhány perc késés miatt. Végülis igazuk van. Akkor miért nem számolom mindig bele azt az 5-10 percet. Azért, mert ha néha pontosan érkezik öreg barátom, akkor hallom a diszkrét megjegyzést, hogy "na, miaz, halat ettél, vagy mi tartott eddig?". Szóval ez sem pálya, mert akkor meg ők várnak rám. Én pedig szeretem tiszteletben tartani mások idejét. 

Mennyi is valójában az a 10 perc

Számoljunk heti 5 alkalommal áltagosan 10 perc késést.

Ez 1 héten 50 perc, kerekítve 1óra.

Egy héten 1 óra.

Egy hónapban kb. 4 óra.

Egy évben 48 óra! Azaz 2 teljes napot várok évente, miközben semmit nem csinálok!

Megjegyzem, hogy hozzávetőlegesen 3 éve járunk együtt edzeni. Legszívesebben a fejemet a falba verném, hogy nem jöttem erre rá hamarabb. 

Amennyiben heti 1 órát fordítasz mondjuk arra, hogy tanulj angolul, mennyit haladsz? Ha 4 szabad órát pluszba kaphatnál minden hónapban, örülnél neki? Ha az utolsó napjaidban adnának még 2 teljes napot erőben egészségben, nem te lennél a leghálásabb ember a világon? Ehelyett mit csináltam én? Cipőben bámultam a falat meg a facebook hírfolyamot, meg néha az időt. Majdnem minden nap. 10 percig. Idióta!

Költsékhatékonyság vs. idő 

Költséghatékony ide vagy oda. Az idő fontosabb számomra. Éppen ezért, barátom lelkébe taposva megmondtam neki, hogy értem többet nem kell jönni. Köszi a szívességet. Tényleg. De nem. Nyáron bringával, télen a saját autómmal, szépen az időbeosztásom szerint fogok eljutni a vasak világába. 

Mikor levezettem a fenti érvelést, elkerekedett szemmekkel, mosolyogva csak ennyit mondott: "Te h*lye vagy b@zmeg. Dehogy vagyok hülye! Csak tudatosan szeretném beosztani az időmet. 

Hol van a TE 10 perced? 

Elemezd a napod. Vannak intenzív vakfoltok? Olyan percek, amikor tényleg semmit, azaz semmi hasznosat, semmi élvezeteset nem csinálsz? Hány ilyen perc van? Számolgass csak...heti/havi/éves szinten. Amikor önszántadból vársz valakire, akire nem lenne muszáj várnod, amikor időt pazarolsz a semmire, pedig egyszerűen változtathanál a rendszeren? Amikor hagyod, hogy ellopják az idődet? 

---

HA TETSZETT A CIKK ÉS SZERETNÉL TUDATOSABBAN ÉS EGYSZERŰBBEN ÉLNI, KÖVESS MINKET!

Nan-in névre hallgató japán zen mestert az 1900-as években meglátogatta egy professzor, annak érdekében, hogy kérdéseket tegyen fel neki a zenről. Nan-in udvarias gesztusként, megkínálta a professzort egy csésze teával.

Többet a kevesebből. Az alábbi illusztráció segít kiemelni azokat a pontokat, amelyek fontosak, ha szeretnéd leegyszerűsíteni az életed! Használd fel az alábbi tanácsokat és kezdj bele...

Szabadság. Sok-sok szabad hely a lakásban. Tér, amelyet nem érzek kötelezőnek megtölteni. Sőt. A szépsége az ürességében rejlik. A fény amely a lakásba áramlik, csak azokat a tárgyakat emeli ki, amelyek számomra igazán fontosak. Amelyek örömet okoznak, akárhányszor rájuk nézek. Semmi kacat, semmi felesleg. "Just the important things..." 

Miért élveznénk a napsütést, ha sosem zuhogna az eső? Ki várná a nappalt, ha sosem lenne éjszaka?

Montaigne, francia filozófus mondta fél évezrede a következőt: "Azon siránkozni, hogy száz év múlva nem fogunk élni, pont olyan ostobaság, mint bánkódni azon, hogy nem éltünk 100 évvel ezelőtt." 

A kritika elkerülhetetlen - hacsak semmi fontosat nem csinálsz az életed során. Viszont minden alkalommal, amikor kilépsz a világ elé egy bejegyzéssel, ötlettel, cikkel - legyen az a közösségi hálózaton, blogon, előadáson, tárgyalásokon - gyakorlatilag egy "Kritizálj engem" feliratú tábla lóg a homlokodon. 

Mert megéri. Itt akár be is fejezhetném a bejegyzést. Persze a dolog nem ilyen egyszerű és nem is feltétlenül igaz mindenkire. Nekem megéri. Így már pontosabb. A minimalista életszemlélet egyik fontos alapköve, hogy a költséghatékony és környezetbarát megoldások mindig előnyben részesülnek