Elbuktam a minimalista kihíváson - mire jöttem rá közben?

2017. október 22. 18:41 - Dobován Norbert

Ahogyan azt sokan tudjátok, októberben elndult a MinsGame, a minimalista játék, amelynek végén 495 db tárgytól szabadul meg az, aki végig kitart a játékban.

Egy nagyszerű kezdeményezésnek tartottam és mivel felkértek rá, ezért a Hétköznapi Zarándok bloggal a háttérben én is belekezdtem. Elfogadtam a kihívást, mi szerint napról-napról napra egyre több tárgytól fogok megszabadulni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, ugyanis az évek során sikerült megszabadulni a feleslegtől és olyan otthont teremteni, amiben csak a fontos dolgok vannak jelen és ahol jól érzem magam. 

minimalista_lakasom1.jpg

Tizenkét nap, nyolcvan kacat

Úgy gondoltam, a játék során én voltam a leggyengébb láncszem, mert a tiznekettedik napon, hozzávetőlegesen nyolcvan darab apróság után úgy éreztem, nincs feleselges tárgyam. Aztán rájöttem, hogy lehet nem is vesztettem, hanem nyertem! Hivatalosan is minimalista vagyok, megminden. Vártam az erről érkező levelet, mint a 11 évesek a baglyot a Roxfortból.  

Ne érezd kötelező feladatnak, tedd inkább rutinná. 

Annyi lelkes résztvevő van a csoportban, hogy egész intenzív nyomást és bűntudatot éreztem, hogy nem erősíthetem tovább a folyamatot. 

Akkor, amikor valami kényszerré vagy feladattá válik, sokkal nehezebb véghez vinni, mint amikor szabad akaratunkból teszünk valamit. A minimalizmus másik neve viszont nem véletlenül önkéntes egyszerűség. Amikor valami nyomás alatt tart, az a minimalizmus ellentéte. Én pedig ezt éreztem október 13-án, amikor mindenhová benéztem, de 1-2 felesleges holminál többet nem találtam. Itt kell észrevenni, mit jelent valójában a minimalizmus. Elsősorban szabadságot. Így hát tudtam, hogy a játéknak nekem itt vége, de azt is, hogy egy bejegyzéssel és egy magyarázattal mindenképp tartozom.

A minimalista kihívás egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megválj egy csomó kacattól, de figyelj arra, hogy ne váljon a frusztrációd forrásává. Senki nem fogja számon kérni rajtad, ha nem 495 hanem csak 300 vagy 30 tárgytól váltál meg. A lényeg, hogy a játéknak köszönhetően belekezdtél valamibe, amit rutinná tehetsz.

hz_wall_1.jpg

Munka és otthon egyben 

Mivel számomra a munkavégzés helye az otthonom, ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy minden letisztult, átlátható és rendszerezett legyen. Ehhez azonban nem feltétlenül jó módszer a 30 napos kihívás. A megoldás számomra a rutin. Minden második hétvégén kiválasztok egy teret, amit felülviszgálok. Szükségem van még erre? Örömet okoz? Meg tudnék lenni nélküle? Sokszor csak 1-2 tárgy kerül adományozásra vagy a kukába, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy rutinná vált és nagyon kevés erőfeszítéssel, folyamatosan csak a legfontosabb dolgokat tartom a lakásban.

Csak a fontos dolgok

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tárgyak szintjén már egész jól beilleszkedem ebbe a minimalista koncepcióba. Ezért itt az ideje annak, hogy arra koncentráljak ami igazán fontos. Egészség, család, kapcsolatok... Mert ez az, ami az igazi kihívást jelenti. 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapizarandok.blog.hu/api/trackback/id/tr8113050284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.