A Camino utolsó napjára úgy tekintettem mint életem egy fejezetének a végére. Mindössze tíz nap volt, de mégis annyira intenzív és annyira más, mint a hétköznapi élet. Fájó térdeim emlékeztettek rá, hogy ez az út nem mindig volt móka és kacagás, mégis, mint mikor egy nagyon jó könyv utolsó oldalához érsz, szomorúság tör rád, mert nem folytatódik tovább a történet.