Mi van akkor, ha én középszerű életet akarok?

2017. március 07. 23:48 - Dobován Norbert

Annyira negatívnak tartjuk ezt a szót: középszerű. Senki nem akar középszerű lenni. Milyen vicces, hogy mégis ilyen emberből van a legtöbb. Még viccesebb, hogy ennek ellenére, senki nem tartja magát középszerűnek. Mindenki különleges. Persze, ez részben igaz. De attól még a hétköznapi ember ott tengődik a társadalom középvonalán. A kérdés az: miért is baj ez? 

kozepszeru_elet_2.jpg

Fejlődj, építs, akarj, teljesíts!

A könyvesboltok motivációs részlegéből lassan külön könyvesboltot lehetne nyitni. Mindenki leírja a sikersztoriját, a boldogság kulcsát, a meggazdagodás titkát és persze azt, hogyan keress pénzt alvás közben. Szinte sémaszerűen az áll bennük, hogy rajtad múlik minden, fejlődnöd kell, akarnod kell, teljesítened kell. Keress több pénzt. Áldozd fel az alvást a munkáért. Törekedj a tökéletességre. Alkoss valami maradandót és értékeset a világnak. Tedd jelentősségteljessé az életed.

gary_vaynerchuk_idezet_magyarul.jpg

(Ez a srác Gary Vaynerchuck - aki napjainkban a vállalkozók és startup-ok guruja. Az előadásokon amelyeken részt vesz előadóként, a jegyek csillagászati áron kelnek el. Sajnálom, hogy negatív példaként kell felhoznom a szavait, mert egyébként rengeteg jó meglátása van, többek között a fenti is az, de mégis...nem biztos, hogy ez mindenkinek szól. Nem biztos, hogy mindenkinek vállalkozónak kell lennie, nem biztos, hogy érdemes meghozni ezt az áldozatot.) 

Muszáj sikeresnek lenned

A fentiek szép szavak. De mi van akkor, ha ez bennem vagy benned nincs meg? Ha én nem akarok a tökéletességre törekedni. Ha nem akarok sokkal több pénzt keresni, annak árán, hogy minden mást háttérbe szorítok? Ha engem inkább frusztrációval tölt el az, hogy mindig a legjobbra törekedjek? Mi van akkor, ha én megelégszem a középszerű élettel és nem hajszolom magam addig, amíg elveszítem a realitásérzékem és csak egy célt látok a szemem előtt, ami talán nem is olyan fontos, hogy minden mást feláldozzak érte?

Megeshet, hogy a hófehér Jaguárban ülve, vagy a hatalmas ház teraszán nem az elégedettség, hanem a megbánás lesz úrrá rajtam? Azért mert nem foglalkoztam a kapcsolataimmal, az emberekkel vagy az igazán fontos dolgokkal? Pedig én tudom, hogy ezzel is akarok foglalkozni. Akkor is, ha nem lesz hófehér Jaguárom vagy magánrepülőm.  

Ha nem leszel sikeres, gazdag vagy nem hagysz nyomot magad után, akkor hasztalan az életed? 

Gyakran ezt próbálják belénk sulykolni. Ha nem leszel egy bestseller könyv szerzője, ha nem építesz árvaházat Afrikában, ha nem vagy tökéletesen jó ember, aki komoly változást hoz a világba, akkor csődöt mondtál az életben.(?) Mégis, mi, a hétköznapi emberek, nem fogjuk megvalósítani ezeket a dolgokat. Vagyis, nagy valószínűséggel nem. Sajnálom, de ez az igazság. Ez egyáltalán nem pesszimizmus, ez a realitás. Nyilván van akinek sikerül. Tudatosan vagy akár véletlenül. Sikeres lesz. Ezzel semmi probléma nincs. A probléma azzal van, hogy a sikert rosszul értelmezzük, és úgy gondoljunk csak akkor ér valamit az életünk, ha "sikeresek" vagyunk.

Az igazság az, hogy szerintem sikereres vagy akkor is, ha:

  • Mosolyt tudsz csalni a hozzád közel állók arcára.  Ha meg tudod őket nevettetni, ha építeni tudod őket, ha pár kedves mondatot szólsz hozzájuk. Nem muszáj a világnak értéket adnod. Ha értéket viszel a körülötted lévő emberek világába, sikeres vagy.
  • Jó anya/ jó apa vagy. A gyerekeid úgy fognak viselkedni ahogyan te. Add át nekik azt az értékrendet, amit te képviselsz, ne csak szavak hanem tettek útján is. Ha a lányod/fiad felnéz rád, tanácsot kér tőled, segíteni tudod őt, akkor is sikeres vagy.
  • Segítesz a saját közösségeden belül. Ha ruhákat adományozol a szomszédban lakó szegény családnak, ha bedobod őket egy ruhagyűjtő konténerbe (nem a családot, a ruhát), már segítettél. Nem kell, hogy szent módjára feláldozd magad, vagy három évre kiköltöznöd Afrikába. Elég, ha néha egy apró dolgot teszel. Ezt is sikernek könyvelném el. 

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel. 

- Teréz anya

  • Akarsz és tudsz fejlődni. Ha folyamatosan tanulsz és fejlődsz, a saját tempódban. Ha új ismereteket szerzel abból a célból, hogy építeni tudd magad és másokat, sikeres vagy. Ehhez nem muszáj motivációs előadónak lenned, nem muszáj kiadnod egy könyvet, elég ha meg tudod hallgatni a haverod mondandóját anélkül, hogy közbevágnál a saját problémáidat ecsetelve.
  • Jó vagy abban amit csinálsz. Ha a munkádban igazán jó vagy és te tudod a legjobban megfonni a kosarat az összes kosárfonó versenytársad közül és a környéken mindenki hozzád megy kosarat fonatni, akkor sikeres vagy. Foggalmam sincs miért ez a példa jutott eszembe, látni sem láttam még, hogy hogyan fonnak kosarat, vagy egyáltalán fonják-e. Na mindegy. 

Mi a baj a középszerűséggel? 

A középszerűséggel csak akkor van baj, ha nem vagy elégedett vele. Ha szereted a munkád, de éppen annyit keresel hogy kényelmesen élsz belőle vagy el tudod tartani a családodat, akkor mi az akadálya a boldogságodnak? Az, hogy nincs több pénzed? Ugyanmár...

Azt hiszem, én egy középszerű életet akarok... 

  • Jó formában akarok lenni és jól akarom érezni magam a bőrömben, de nem akarok minden áron kockahasat és tökéletes testet, ami színpadra vagy kamerák elé való. 
  • Szeretek rendet és tisztaságot tartani a lakásban, de nem szeretnék tisztaságmániás és baktériumfóbiás lenni, nem szeretnék leordítani senkit azért, mert cipővel jött be a lakásba, nem kell tökéletesen tisztának lennie mindennek. Elég, ha középszerű és nem koszos. 
  • Szeretnék jól keresni, de csak annyira, hogy a munka ne menjen minden más rovására. Nem vagyok hajlandó feláldozni az élet minden más területét azért, hogy az egyikben a társadalom által "sikeres"-nek titulált címet elérjem. Maradok és törekszem a középszerűre. 
  • Nem akarok százezrek előtt beszélni, mert k*vára lámpalázam lenne, de ennek ellenére meg szeretnék tanulni nagyobb közönség előtt szépen, érthetően beszélni.
  • Nem akarok egészségmániás és biob*zi lenni, de nagyrészt egészséges ételeket fogyasztok, ami nem jelenti azt, hogy nem eszek meg egy pizzát vagy nem próbálom ki a legjobb gyrost a városban, ahol éppen vagyok.
  • Nem akarok megvilágosodni, mint Buddha, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a meditáció vagy nem próbálom ki. Nekem elég, ha egy kis tudást el tudok sajátítani a keleti filozófiákból és hasznomra tudom fordítani, az én kis középszerű életemben. 

Mi van akkor, ha kegyetlenül őszintén elfogadom a korlátaimat? Amilyen közhelyesnek hangzik, olyan is, de mi van, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok? Minden amire szükségem van, az egy középszerű és egyszerű élet. Egy általam kedvelt munkahellyel, ahol annyit keresek ami számomra elég. 

Ha elfogadom, hogy attól mert nem ismer meg az egész világ, nem alkotok valami maradandót, vagy nem fogják az idézeteimet hosszú évek múltán is könyvekben említeni, attól még lehetek értékes ember, a körülöttem lévők számára. Élhetek teljes, egyszerű, középszerű életet. Ha nem a mindent elsöprő sikertől várom a boldogságot, akkor talán van esélyem arra, hogy középszerűen boldog legyek és nem sikeresen boldogtalan.  

gazdagsag_jokonvy1.jpg

(Akad, akinek a bal oldali opció az egyetlen vágya, én meg néha úgy érzem, hogy nincs másra szükségem csak egy jó teára és egy jó könyvre a nap végén...) 

A sikeres ember boldog, a boldog ember sikeres?

Remélem érthető a dolog, és nem az jön le az írásból, hogy a sikeres és gazdag emberek boldogtalanok. Ha ezt írnám le, hazudnék. Általában aki sikeres vagy gazdag lesz, az nem véletlenül lesz az. Rájött valamire, amire más nem. Meg tudott csinálni valamit, amit más nem. Máshogy tekint az életre, mint ahogyan az "átlag."

A másik, ahogyan előre láthatóan félre lehet értelmezni az írást, az, hogy törődj bele abba, hogy sz*r az élet, gürcölés van, ne próbálj fejlődni vagy kiugrani a mókuskerékből. Nem azt akartam mondani. Ha úgy érzed, a középszerű neked nem elég, akkor lehet benned ég egy olyan tűz, ami az emberek 90%-ban nem lángol. Lehet, hogy sok lehetőség van benned, lehet hogy arra születtél, hogy komoly változást eszközölj a világban. Ha így érzed felejtsd el ezt az írást és felejtsd el a középszerűséget. A fenti említett úr, Gary Vaynerchuk a te embered. Komolyan.   

Ennek ellenére, ha nem leszel gazdag, népszerű, híres... nem hozol hatalmas változást a világnak, még nem azt jelenti, hogy nem élhetsz elégedett életet. A középszerű egyáltalán nem baj. A középszerű egyáltalán nem rossz. A középszerű fizeti az adót, ő tartja fenn a gazdaságot, ő viszi el a szemetet a házad elől és ő javítja meg a vezetéket. A középszerű az, aki működteti a rendszert. Nem szabadna leértékelni, nem szabadna negatívnak felcímkézni.  

facebook_banner_4_720x90.jpg

Article Inspired by No Sidebar - What if All I Want is a Mediocre Life?

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://hetkoznapizarandok.blog.hu/api/trackback/id/tr8412320985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

para_noir 2017.03.08. 12:44:39

Jó írás. A helyzet egyébként is az, hogy az emberek döntő többsége középszerű, amivel semmi baj nincs, persze meg lehet próbálni feltörni, de mivel a többség a képességeit tekintve is középszerű, szebben mondva átlagos, úgysem fog sikerülni. A mindenféle karrierépítési guruk egyetlen vívmánya, hogy elérik, hogy az átlagos ember is azt gondolja magáról, hogy többre hivatott, így fizet a tanácsokért, előadásokért, így az előadó meggazdagszik. Egy őszinte világban a karrierguruk egyetlen tanácsa az lenne, hogy legyél te is karrierguru, és akkor minimális melóval sok pénzt szerezhetsz (már ha van tehetséged a kicsit szektás jellegű karriergurusághoz). A többi rizsa. Az átlagember akkor lesz boldog, ha elfogadja, hogy egy jó párkapcsolat, pár jóbarát, egy jó hobbi, időnként egy kis kikapcsolódás, és egy olyan munka, ami nem szívja ki az életerőt az emberből, bőven elég a boldogsághoz, na meg persze annyi pénz, amennyivel nincsenek hóvégi gondok. A túlvilágra egyetlen fillért sem tudunk magunkkal vinni, és ha a rendelkezésre álló olyan pénz hajkurászásával töltjük, amit a hajkurászás időigénye miatt még elkölteni se tudunk, akkor derekasan elbasztuk az életünket. Jut eszembe, ebből a gondolatsorból kéne egy 40 perces előadást csinálni, lehetnék guru, és bekeresnék egy valag pénzt :))))

Parasztlengő az imperialistáknak 2017.03.08. 13:01:54

motivációs trénerek a középszerü emberekből keresnek annyi zsetont hogy ne legyenek középszerüek

ha a sikeresek vennének csak jegyet baszhatnák az el doradót

erol 2017.03.08. 13:33:10

Teljesen jogos.Azt mondja a csávó, hogy dolgozz reggel öttől hajnai kettőig, de könyörgöm minek, ha egy percig sem élvezem a gazdagságot?

ParadigmaKatalizátor · http://www.toth-gabor.com/ 2017.03.15. 12:23:31

A középszerűség egy súlyos betegség, ami tömegesen mételyezi meg az emberek elméjét.
A sorba beállás biztonságos illúziója mérgezi a tömegek lelkét.
Aki a szíve mélyén vágyott mestermű elkészítését a napi rutin vastag dunyhája alá temeti, az nem csak a saját véráramába önt keserű mérget, de embertársait is megfosztja attól az egyedi és utánozhatatlan értéktől, aminek a megteremtésére született.

De miért gondolkodtok "gazdagságban"? Ráadásul miért hiszitek, hogy a gazdagság csak pénzt jelent? Ha napi 14 órában azt csinálod, amit szeretsz, azt életnek nevezik nem kemény munkának. A középszerű ember az, aki másokat követ, mert azt hiszi, ha ő is megkapja azt , ami mást boldoggá tesz, akkor ő is az lesz.

GaryVee is arról beszél, hogy ha el akarsz érni valamit (és ez lehet bármi amit te kitűzöl, mint SAJÁT cél) akkor tegyél érte. És ennyi az ő üzenete.

Ha valakinek semmilyen célja nincsen az életben, pl hogy ő legyen a legjobb szobafestő vagy megírja a következő Anna Kareninát vagy hogy tökéletes harmóniába kerüljön a testével. Akkor egy olyan robotikus életbe csöppen bele, ahol valószínűleg észre sem veszi majd, hogy csak tengődik. és nem, nem anyagilag tengődik, hanem csak nem valósítja meg azt amire született és ez az üresség majd szembenéz vele a tükörben 70 évesen.

Crout 2017.03.15. 13:38:29

Közel két évtizede használom a netet, de még soha semmihez nem szóltam hozzá. Most viszont nem bírom megállni, hogy megjegyezzem: ez a legjobb bejegyzés, amit ebben a témában valaha is olvastam, Gratulálok a szerzőnek, telitalálat!

Morzen 2017.03.19. 20:13:51

Szerintem ez a cikk jó, csak éppen célt tévesztett.
Ahogy egyre több emberrel találkozom, és egyre többet megismerek arra jövök rá, hogy az a statisztika által megfogalmazott "átlagos" , "középszerű" ember valójában nem létezik. Minden emberben van valami, amire ha ránézel az nagyszerű. Csak gondolj bele, hogy akinek hitel nélkül van saját háza, az Pesten 10 millió ft-ban ül. Azt a semmiből összehozni szerintem nagyszerű. Vagy, ha van egyáltalán családja az embernek. Amiről ebben a cikkben szó van, az a boldogság keresése, és önmagunk elfogadása. Ez egyáltalán nem mondható középszerűségnek. Aki ezt megvalósítja, szinte már Buddha. A középszerű egy negatív fogalom a köztudatban és ez jól is van így. Ugyanis a középszerű azaz elfogadható és a jó élet között van félúton. És szerintem inkább egy jó életre törekedjünk középszerű helyett. A jó pedig szubjektív, mi magunk határozzuk meg. :)