Mi van akkor, ha én középszerű életet akarok?

2017. március 07. 23:48 - Dobován Norbert

Annyira negatívnak tartjuk ezt a szót: középszerű. Senki nem akar középszerű lenni. Milyen vicces, hogy mégis ilyen emberből van a legtöbb. Még viccesebb, hogy ennek ellenére, senki nem tartja magát középszerűnek. Mindenki különleges. Persze, ez részben igaz. De attól még a hétköznapi ember ott tengődik a társadalom középvonalán. A kérdés az: miért is baj ez?

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapizarandok.blog.hu/api/trackback/id/tr6012320985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

para_noir 2017.03.08. 12:44:39

Jó írás. A helyzet egyébként is az, hogy az emberek döntő többsége középszerű, amivel semmi baj nincs, persze meg lehet próbálni feltörni, de mivel a többség a képességeit tekintve is középszerű, szebben mondva átlagos, úgysem fog sikerülni. A mindenféle karrierépítési guruk egyetlen vívmánya, hogy elérik, hogy az átlagos ember is azt gondolja magáról, hogy többre hivatott, így fizet a tanácsokért, előadásokért, így az előadó meggazdagszik. Egy őszinte világban a karrierguruk egyetlen tanácsa az lenne, hogy legyél te is karrierguru, és akkor minimális melóval sok pénzt szerezhetsz (már ha van tehetséged a kicsit szektás jellegű karriergurusághoz). A többi rizsa. Az átlagember akkor lesz boldog, ha elfogadja, hogy egy jó párkapcsolat, pár jóbarát, egy jó hobbi, időnként egy kis kikapcsolódás, és egy olyan munka, ami nem szívja ki az életerőt az emberből, bőven elég a boldogsághoz, na meg persze annyi pénz, amennyivel nincsenek hóvégi gondok. A túlvilágra egyetlen fillért sem tudunk magunkkal vinni, és ha a rendelkezésre álló olyan pénz hajkurászásával töltjük, amit a hajkurászás időigénye miatt még elkölteni se tudunk, akkor derekasan elbasztuk az életünket. Jut eszembe, ebből a gondolatsorból kéne egy 40 perces előadást csinálni, lehetnék guru, és bekeresnék egy valag pénzt :))))

Parasztlengő az imperialistáknak 2017.03.08. 13:01:54

motivációs trénerek a középszerü emberekből keresnek annyi zsetont hogy ne legyenek középszerüek

ha a sikeresek vennének csak jegyet baszhatnák az el doradót

erol 2017.03.08. 13:33:10

Teljesen jogos.Azt mondja a csávó, hogy dolgozz reggel öttől hajnai kettőig, de könyörgöm minek, ha egy percig sem élvezem a gazdagságot?

ParadigmaKatalizátor · http://www.toth-gabor.com/ 2017.03.15. 12:23:31

A középszerűség egy súlyos betegség, ami tömegesen mételyezi meg az emberek elméjét.
A sorba beállás biztonságos illúziója mérgezi a tömegek lelkét.
Aki a szíve mélyén vágyott mestermű elkészítését a napi rutin vastag dunyhája alá temeti, az nem csak a saját véráramába önt keserű mérget, de embertársait is megfosztja attól az egyedi és utánozhatatlan értéktől, aminek a megteremtésére született.

De miért gondolkodtok "gazdagságban"? Ráadásul miért hiszitek, hogy a gazdagság csak pénzt jelent? Ha napi 14 órában azt csinálod, amit szeretsz, azt életnek nevezik nem kemény munkának. A középszerű ember az, aki másokat követ, mert azt hiszi, ha ő is megkapja azt , ami mást boldoggá tesz, akkor ő is az lesz.

GaryVee is arról beszél, hogy ha el akarsz érni valamit (és ez lehet bármi amit te kitűzöl, mint SAJÁT cél) akkor tegyél érte. És ennyi az ő üzenete.

Ha valakinek semmilyen célja nincsen az életben, pl hogy ő legyen a legjobb szobafestő vagy megírja a következő Anna Kareninát vagy hogy tökéletes harmóniába kerüljön a testével. Akkor egy olyan robotikus életbe csöppen bele, ahol valószínűleg észre sem veszi majd, hogy csak tengődik. és nem, nem anyagilag tengődik, hanem csak nem valósítja meg azt amire született és ez az üresség majd szembenéz vele a tükörben 70 évesen.

Crout 2017.03.15. 13:38:29

Közel két évtizede használom a netet, de még soha semmihez nem szóltam hozzá. Most viszont nem bírom megállni, hogy megjegyezzem: ez a legjobb bejegyzés, amit ebben a témában valaha is olvastam, Gratulálok a szerzőnek, telitalálat!

Morzen 2017.03.19. 20:13:51

Szerintem ez a cikk jó, csak éppen célt tévesztett.
Ahogy egyre több emberrel találkozom, és egyre többet megismerek arra jövök rá, hogy az a statisztika által megfogalmazott "átlagos" , "középszerű" ember valójában nem létezik. Minden emberben van valami, amire ha ránézel az nagyszerű. Csak gondolj bele, hogy akinek hitel nélkül van saját háza, az Pesten 10 millió ft-ban ül. Azt a semmiből összehozni szerintem nagyszerű. Vagy, ha van egyáltalán családja az embernek. Amiről ebben a cikkben szó van, az a boldogság keresése, és önmagunk elfogadása. Ez egyáltalán nem mondható középszerűségnek. Aki ezt megvalósítja, szinte már Buddha. A középszerű egy negatív fogalom a köztudatban és ez jól is van így. Ugyanis a középszerű azaz elfogadható és a jó élet között van félúton. És szerintem inkább egy jó életre törekedjünk középszerű helyett. A jó pedig szubjektív, mi magunk határozzuk meg. :)

szpsz 2017.11.14. 02:00:42

No az én álláspontom az itt taglalt középszerűség és a törtető sikerhajhászat között helyezkedik el. Igen, be merem vallani, hogy becsvágyó vagyok. De azt is, hogy ez a hajnali öttől éjjel kettőig való stresszelős önhajkurászás nem az én világom. A békés, nyugodt, semennyire sem kapkodó élet híve vagyok. Ugyanakkor nem egy hétfőtől péntekig 8-16h-ig dolgozó, minden áldott nap lehajtott fejjel munkába menő élet híve. A szabadúszó alkotó, ugyanakkor nem perfekcionista sikermániás életet tartok ideálisnak. Némi rendszertelenséggel. Nem baj, ha van pár hét, hogy hajnaltól éjjelig dolgozni, cselekedni kell, ha általa elérem, hogy utána pár hétig fél kilenckor kelek és egész nap ha nem akarok, nem csinálok kényszeresen valami 'hasznosat'. Nem kell magánrepülő, 800 milliós rózsadombi villa és 3 Jaguar és vízparti ingatlan a Balatonon vagy jacht az Adrián. De egy stílusos és átlag feletti autó (fénykoromban egy használtan vett Porsche 911-esem volt) egy Bp agglomerációjában lévő kényelmes kertesház, jó minőségű (és kis mennyiségű) öltözködés, szabad időbeosztás és békés, anyagilag stabil, ám nem túlhajszolt élet viszont igen. Tehát a cikkben ecsetelt életforma felett, az ellenpéldaként felhozott életformának jóval alatta érzem jól magam. Legyenek különleges dolgok, de ne annyi, hogy rabjává válsz. Legyen időd és nyugalmad, de ne azon az áron, hogy aszkétaként élsz. Valahogy ezt a harmóniát igyekszem megteremteni.
süti beállítások módosítása