A pillanat, amikor rájössz, hogy elméletileg minimalistának hívod magad, mégis a balkonodon 4 darab felni éktelenkiedik, amelyek nem is jók a te autódra. Felbecsülhetetlen? Dehogyis! Felbecsülhető. Méghozzá elég szép összeghez jutok, ha sikerül megszabadulni tőlük. 

Jól néznek ki, egyformák, nem is (nagyon) karcoltak...már csak ki kellene deríteni milyen autóra jók. Némi tanulmányozás után, kizárásos alapot is hozzátéve (az enyémre nem jó), rájöttem hogyan mérjük a lyukelosztást, így a nyerő autómárka a Ford, mert komplex számításaimat követően a nagymamámtól megörökölt mérőszalag segítségével rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint 4x108-as lyukelosztás.

Két nap múlva, az internetes hirdetést látván már ott is volt a vevő, aki hevesen bólogatott mikor megosztottam vele tanulmányozási és mérési technikám, melynek révén kikövetkeztettem, hogy a Fordnak, amely kulcsát kezében tartja, remek nyári cipellője lesz ez a szett felni.

Vitte is, de megkérdezte, visszahozhatja-e, ha esetleg nem passzol. Mondom persze. Negyven perc múlva csöng a kapucsengő, vevőnk csüggedt arca fogad a bejáratnál, a 4 felnivel karöltve. Nem passzol. Vissza minden.

Oké, lehet, hogy nem 4x108 hanem 4x100? A második vevő a morcos Citroen tulajdonos is visszahozta, a felniket, mivel azt mondták neki a szervízben, hogy ez nem 4x100 hanem 4x108. 

Mivel ezt eljátszottam hozzávetőlegesen ötször és kezdtem érezni a "dolgok súlyát" amint ki-be cipeltem a szerencsétlen és párt nehezen találó felniket, lemondtam a pénzről, amely az eladást követően ütötte volna a markomat és nem tettem fel többet eladásra őket.

De mégis? Dobjam ki? Temessem el egy ócskavas telepen? Olyan jól néznek ki.

De tárgyak. Nehezek. Helyet foglalnak. - érveltem magamban.

Az egyik legjobb példa, hogy mennyi frusztrációt tud okozni egy tárgy, főleg ha meg akarsz válni tőle, de ő nem áll készen a búcsúra, és 4 nehéz kerék súlyával kapaszkodik a gazdájába. Jólvan. Mi legyen? Ott van az a baromi nagy üveglap a pincében, - ami egy szerencsétlenül járt üvegasztal épségben maradt része volt és kidobásra vagy továbbadásra volt szánva.

Láttam egyszer régebben egy rossz autó motort, amelyet szépen letisztítottak, kifényeztek, majd rátettek egy üveglapot és kész is volt a "motor-üvegasztal".

Valahogy így nézett ki:

Ézzel meg is volt az isteni szikra. A díjnyertes ötlet, amely az esélytelen eladások után szinte az egyetlen lehetőségnek bizonyult. Tetszenek nekem ezek a felnik? Igen. Szeretem az autókat? Igen. Az előszobám nagyrészt autós motívumokkal van berendezve. Régi autók képei a falon, New York-i taxik festményei ölelik körül a fali lámpát is. Miért ne lehetnék "gazdagabb" egy felni-üvegasztallal, egy szett haszontalan felni helyett, amely a balkonon veszi el tőlem az értékes teret? 

Így tehát megvolt a megoldás. Irány a pince. Üveglap fel, festékszóró bekapcs. A felnik oldalát lefestettem feketére, majd egy, a BricoStore-ban vásárolt króm csíkot ragasztva rájuk már meg is volt az alap design. Feltettem rá az üveglapot, és voilà: 

(Házi készítésű üvegasztal, ragaszkodó felnikből)

Amikor tehát a tárgyak sakk-mattot adnak neked, nincs más választásod, felni üvegasztalt kell készítened! Ja, és egyébként van egy audi motorom is a pincében ...